Tanulmányunk tárgya a FUGA Budapesti Építészeti Központ. Interjúnkban az intézmény vezetőjét, Nagy Bálint építészt kérdeztük a jelenlegi helyzetről és a jövőbeli tervekről.
Március elején megjelent az a cikk az építész fórumon, amelyből kiderül, hogy nehéz helyzetben van a Fuga. Mi a dolgok jelenlegi állása, javultak, vagy esetleg tovább romlottak a kilátások?
Is- is. A februári pánik annak volt tudható, hogy januárban a budapesti építész kamara elnöksége bejelentette, hogy azt az alapösszeget, amit a közgyűlési határozat alapján ad a Fugának, 15 milliót azt ebben az évben nagy valószínűséggel nem tudja odaadni. Ez nem csak azért, mert kiesik ez az összeg, vagy úgy nézett ki, hogy kiesik ez az összeg, hanem azért, mert ez volt az a pénzösszeg, amelyik viszonylag szabadon volt kezelhető. Ez azért nagyon fontos, mert ha feltételezzük, hogy az idén is kapunk annyi pályázati pénzt, mint az elmúlt években, a pályázati pénzek csak október végén, novemberben érkeznek csak, és hiába akkor esetleg jelentős nagyságrendűek, de hát addig ki kell a dolgot húzni. Annyiban előnyére változott a dolog, hogy március közepén, végén bejelentették, hogy tudják adni ezt a 15 mó forintot, de egy fillérrel se többet ami megint azért probléma mert azért az elmúlt években ez felment olyan 25 -27 re a kamarai támogatás ami vagy kölcsönként szerepelt vagy már tagi kölcsönként vagy támogatásnak minősítették vagy valamilyen formát találtak neki. A dolgok jelenlegi állása az úgy néz ki, hogy a megint csak a tavalyi év alapján tudjuk becsülni, hogy a Fuga saját bevételből előállítja az éves költségvetésnek olyan 30-34 százalékát, ha ehhez hozzávesszük a pályázaton elnyert pénzeket, amit ugye szintén mi állítunk elő, mert mi írjuk a pályázatokat meg mi is teljesítjük, akkor ez felmegy 61- 62 százalékra. Tehát nem arról van szó, hogy itt van egy intézmény, amelyik eltart bennünket, hanem van egy fenntartó, amelyik hozzájárul a mi eltartásunkhoz. Hozzáteszem az, hogy én azt gondolom, hogy Magyarországon nincs olyan kulturális intézmény, amelyik az éves költségvetésének a 60 százalékát saját maga állítja elő. Hogy néhány hasonló nagyságrendű intézetet mondjak, mondjuk az Óbudai Társas körnek az éves önkormányzati támogatása 150 mó forint. A mi éves költségvetésünk 50. A rádió ugyan ezt nagyon meghúzta, akkor fölment 60ra, de ez egy külön szám majd arra még kitérek. Én ma úgy látom, hogyha kapunk annyi pályázati támogatást és erre van ígéret, hogy kapunk, amik persze nem túl sokat érő ígéretek, akkor az ez éves pénzünk éves szinten megvan, azt hogy a harmadik negyedévben miből lesz pénzünk azt nem tudjuk, mert addigra a végtámogatás elfogy a pályázati pénz meg később jön úgyhogy ott lesz egy nehéz negyedév de ez tulajdonképpen minden évben így volt.
Mik a tervek a jövőre nézve, hogyan kívánnak reagálni a jelenlegi nehezen fenntartható helyzetre?
Ez annyiból nagyon nehéz kérdés mert a jelenlegi anyagi helyzet az nem egy különös helyzet. Onnantól kezdve hogy a kamara bejelentette, hogy adja az alaptámogatást, onnantól kezdve nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint az elmúlt években. Ott van egy nagyon nagy különbség, hogy az elmúlt években az akkori budapesti építész kamarai vezetések számára a fuga nem volt ügy, a fuga egy évben egyszer beszámolt, és elköltötte azt a pénzt, amennyit kapott, de nem volt ügy. Aztán történt egy ügyvezetőváltás és a Fugából egy ilyen mindennapos probléma lett. Tehát a békeelnökségi ülések azzal foglalkoznak, hogy mi történik a Fugával és rengeteget fölöslegesen izmoztatnak bennünket a különböző dolgoknak a kitalálásával. Én azt gondolom, hogyha békében hagynának bennünket, akkor sokkal könnyebb lenne a helyzetünk. Tehát én azt gondolom, hogy nincsen, tehát mondom onnantól kezdve, hogy a kamara megváltoztatta azt a döntését hogy nem ad pénzt onnantól kezdve nincsen különösebb helyzet. Jó mondjuk az első év az nagyon jó volt, mert akkor 100 százalékban finanszíroztak bennünket akkor jó volt, onnantól kezdve nem. Most az új program és a helyszín úgy gondolom, hogy totálisan független az anyagi helyzettől. Még azt is tudni kell, hogy az anyagi helyzet az nem a programoktól van, hanem a háznak a fönntartásától. Tehát az, ami ide bekerül esemény, az nem kerül pénzbe gyakorlatilag. Tehát csináltattak velünk ilyen kimutatást, hogyha úgy számoljuk, hogy az építész kiállításokra elnyert pályázati pénzt az építész kiállításokra számolnánk, akkor az egy pozitív hasznot hozó tevékenység. Ha a koncertre elnyert pénzt csak a koncertre számoljuk, akkor minimum nulla, de inkább ott is haszon van. Itt maga a háznak a fönntartása, a villany, a közös költség, az a kevés bér, ami van, ez az, amire nincs fedezet, és amire nem is lehet pályázni. Az, hogy új program beindul- e, az kizárólag attól függ, hogy lesz-e olyan szellemi kapacitás, aki ezt meg akarja valósítani. Hogy miről beszélek? Például a jazz programokba belebuktunk, bő egy évig mentek a heti jazz rendezvények, mert a jazz- zenészeket nem érdekli a fellépési lehetőség, ők felvették a gázsit, ha tíz ember volt, akkor tíz embernek játszottak és nem foglalkoztak azzal, hogy van- e közönségük. A komolyzenei programok nagyon futnak, mert a komolyzenészeket érdekli a fellépés és a fellépésen jelen lévő közönség, tehát ezért működik. Ha bármilyen programsorozatra egy olyan típusú szervező háziasszony jelentkezik, mint a komolyzenénél a Rajk Judit akkor be lehet indítani más programot, egyébként nem. Az a kapacitás, ami a házban van, az ezzel a havi harminc- negyven rendezvénnyel abszolút maximálisan ki van nem használva, hanem zsákmányolva. A helyszínfejlesztés az azért nagyon érdekes kérdés, mert ugye van fölöttünk a félemeleten 1000 négyzetméter és afölött pedig még 6 vagy 700 nm üres hely, amire elvi döntés van is az önkormányzattól, hogy akár ide is adják. De hát azokat ugye használható állapotba hozni az is nagyon sok pénzbe kerül, amire most ugye nem lehet gondolni. Mindenféle lehetőséggel tárgyalunk rendszeresen, akiket érdekelne ez és akiknek a profilja kapcsolódik is a házhoz. Egyébként mind a két fölöttünk lévő üres hely történetileg abszolút kapcsolódik, mert a félemeleten volt a 31- es Állami Építőipari Vállalatnak a központi irodája, tehát építészek, statikusok és egyéb emberek ültek benne 40 éven keresztül és afölött pedig Budapest egyik kultikus kulturális helye az Építők Műszaki Klubja volt, ahol az én generációm a hatvanas évek végén először hallgatott jazzt, és először látott avantgard kiállítást és stb stb- t. Nem kizárt, hogy ezeket meg lehet szerezni, van is egy kidolgozott koncepció, hogy ha a félemeletet mondjuk olyan szisztémában, ahogy a MÜSZI működik vagy a Jurányi ház működik, bérbe adnánk, akkor az pont el is tudná tartani a földszintnek a rezsijét. Tehát kéne a rendbe rakásához sok-sok millió forint, és ahogy múlik az idő, egyre több, mert két évvel ezelőtt még csak a csaptelepek hiányoztak, most már a szifonok és a kilincsek is hiányoznak.
Milyen szervezeti felépítés lenne ideális a FUGA számára?
Szerintem a döntő kérdés nem ez, hanem, hogy ki a fenntartó. Tehát az egy nagyon jó dolog, hogy a Budapesti Építész Kamara létrehozta ezt a házat, mert ebből van, de az, amit ez a ház csinál, az sehol a világon nem kamarai funkció. Az ilyen típusú építészeti központokat vagy kormányok tartják fenn, vagy városok. Ettől lehet azt pontosan tudni, hogy a kezdetétől fogva finanszírozási szempontból a Kamara nem alkalmas erre a szerepre, mert tagdíjakból tartja fenn magát, ugyan állami feladatot lát el, de ehhez nem kap fejkvótát. Amikor a FUGA elindult a Budapesti Építész Kamarának 5000 tagja volt, most 2600, ami igen jelentős csökkenés, még ha nőtt is azóta az éves tagdíjnak az összege, ezzel együtt ez igen jelentős bevétel kiesés. A szervezeti felépítés az mindig attól függ részben, hogy mik a jogszabályi keretek, a FUGA most egy nonprofit kft.-ként működik. Tulajdonképpen a nonprofit kft.- nek ugyanazok a jogosítványai, mint egy alapítványnak vagy egy egyesületnek. Ezzel együtt valószínűleg jó lenne egy alapítványt még csinálni a FUGA mellett, de momentán nem ez a központi kérdés. A stábra térve pedig létszámilag nem vagyunk kevesen, természetesen jobb volna, ha ezek a pozíciók alkalmazásban lennének és nem számlásan, és sok más ilyen apróságot lehetne rajta változtatni. Persze volna néhány ötletem, hogy kit lehetne például egy jó found raiser-t használni, de egyébként elbírunk mi ezzel a munkával, különösen elbírnánk, ha a fizetések kicsit markánsabbak lennének és nem kéne mellette mással is foglalkozni. Ideálisan szerintem ez a 6-8 fő elég, nincs ennél több emberre szükség, ha mégis azt az önkéntesek hozzák.
Melyek a fuga leglátogatottabb programjai?
A látogatottsággal kapcsolatban két alapvető dolog van, mit tudni kell, egyrészt a látogatottság és a minőség között az ég adta világon semmiféle összefüggés nincsen. Volt az életemnek egy szakasza, amikor politikai tanácsadóként dolgoztam egy kis párt vezetője mellett, amikor is hivatalból mindig megkaptam az akkor még csak egyetlen televízió nézettségi adatait és az a tíz műsor, amelyik a nézettségi listát vezette azok nézhetetlen műsorok effektíve. Kultúrember egy percet nem néz azokból a műsorokból, tehát ilyen összefüggés nincsen.
A másik, amit nagyon fontos tudni, hogy a házaknak nincsen saját közönsége, csak a programoknak van közönsége. Az, aki a háznak a törzsközönsége, az nem éri el az egy százalékot sem, tehát lényegtelen. Azoknak a programoknak van közönsége, amelyik programoknak az előállítója - a kiállító, az előadó, akárki - ambicionálja, hogy neki legyen közönsége. Ekkor van. Ugye az előbb mondtam a jazz-példát, hogy az ország vezető jazz-zenészeit egyáltalán nem érdekli, hogy ül e valaki a közönségben. Annyi fáradságot nem vettek maguknak soha, hogy a saját honlapjukra feltegyék, hogy koncertjük lesz, mert őket csak a gázsi érdekelte. Ezután elmentek és egy hét múlva újra eljöttek és újra játszottak tíz ember előtt, mert nem foglalkoznak vele. Mondok egy másik példát: mondjuk egy másodvonalbeli idős festőnő, akit a saját szűkebb szakmája sem nagyon ismer, mert nem egy sokat szereplő valaki. Azt gondoltuk, hogy leszünk öten a megnyitón. Hát százötvenen voltak a megnyitón, mert egy hétig ült a telefonon es mindenkit mozgósított az idősek otthonából hogy jöjjenek el. Tehát ilyenkor van közönségünk. A fuga hírlevele kimegy 3500 példányban, plusz a kamara szétküldi a saját taglistájának. Persze van átfedés a kettő között, de azt gondolom, hogy a fuga hírlevelet megkapja minden heten 5000 ember, ebből az 5000 emberből nem jön ide egy sem, na, jó tíz körülbelül. Ennek a hírlevélnek nem az a lényege, hogy közönség legyen, hanem az a lényege, hogy tudja egy kör azt, hogy mi történik a házban. A másik, ami még itt elmondandó - és ez igen tanulságos - a jövőjükre nézvést - hogy az építésznél sötétebb bunkóbb közönség nincs Magyarországon. Építesz ebbe a házba meg nem tette be a lábat - 10 embert kivéve - egyéb programra, mint ahol ő szerepelt, tehát nem járnak komolyzenei koncertre nem járnak jazz koncertre, nem járnak képzőművészeti kiállításra és biztos, hogy nem járnak építészeti kiállításra kivéve hogyha közvetlenül érdekeltek a dologban.
Csináltunk vidéki területű kamaráknak - most már háromnak, a dél-dunántúlinak, a hajdú-bihar megyeinek és a szabolcs-szatmár megyeinek - kiállítást, ahol bemutatták az ottani kamarák működését, vagyis azt, amit az elmúlt húsz évben terveztek. A három kiállításon mindig csak annyian voltak, amennyien az adott megyéből befértek a kisbuszba, egyetlen egy budapesti építészt, volt évfolyamtársat, társszervezet vezetőt nem érdekelt és nem jött el, soha de soha, és ez nem véletlen, hanem tendencia.
Nincsen közönségszámlálónk, össze szoktuk mindig írni rendezvényenként, hogy körülbelül mennyien vannak. Mi úgy számoljuk, hogy évente 20000 ember fordul meg a házban és ebből nincs tíz százaléknál nagyobb átfedés, hanem ez mindig új: új programnak új a közönsége.
Azt jó, hogy ha tudják, hogy az országban nincs még egy ilyen típusú intézmény, amely ilyen széles kulturális kört fed le, a világban sem nagyon. Ez egy egyedi dolog, amely pontosan erre a hiánygazdálkodásra épít és arra, hogy az építészet egy kis jóindulattal éppen hogy csak érintőlegesen része a kortárs kultúrának. A háznak a hatékonysága abban rejlik, hogy egyszerre sok esemény fedi át egymást, és hogy ez az egyéb közönségek felől nagyon jól működik es aktívan működik. Fordítva nem, erre is mondok egy példát. Ennek a háznak az előzménye az N&N galéria, ami az én magán galériám volt, amelyikben építészet képzőművészet es irodalom volt. Volt benne egy Petri György terem és az építész közönség - aki nagy számmal eljött az építészeti kiállításokra - azok, mintha be lett volna falazva a Petri György terem ajtaja, véletlenül sem teszik be a lábukat, fordítva viszont pont az ellenkezője működik az irodalmi közönség a komoly zenei közönség nagyon alaposan meg nézi a teret, amelyben mondjuk, ebben a házban egy heten kétszer koncertet hallgat.
Tehát ez a dolog működik, de ezért nehéz megmondani, hogy mi a hatékony, mert ha vannak nyolcvanan a holnap esti koncerten, akkor azt mi nyolcvan koncertlátogatóként adminisztráljuk pedig többször nyolcvan kiállítás néző közönség is van belőle, mert azt a teret nagyon alaposan megnézik, de azért lemennek a lentibe is meg még átmennek a hátsóba is, így megsokszorozódik a dolog, tehát nem lehet ezt ilyen módon becsülni.
Ebben a házban az egyik leglátványosabb siker az AMI-MOME-BME hallgatói párbaj volt, amin négyszázan voltak. Ezen kívül sikeresek a tájépítész díjátadók, ugyan csökkenő számmal, de azért az idein is voltak 250-300-an. A Petri konferencián a három nap alatt azt saccoljuk olyan jó nyolcszázan fordultak meg. Tehát vannak kiugró események, sőt ugye a továbbképző maga szervezett olyan kötelező előadásokat ahol 100-150-en voltak a házban, de például a továbbképző közönsége azt a teret sem nézi meg amelyikben ül.
Mi a FUGA legjövedelmezőbb szolgáltatása?
Szerintem az előzőekből ki lehet következtetni, hogy itt ilyen nincs. A FUGA bevételei három dologból állnak össze: a pályázat, a Kamarai támogatás és a saját bevétel. A saját bevétel áll a könyvesboltból, a terembérbeadásból -ebben van néha egy kis catering- és a munkahelyi büfé üzemeltetéséből. De erre elég nehéz azt mondani, hogy ezek között a legnagyobb részt a könyvesbolt adja… Abból a szempontból mégis könnyű, hogy egyedülálló a kínálat, sehol az országban ennyi szakkönyvet nem lehet találni. De az a lényeg –ez megint becslés – de a könyvesbolt vevőinek maximum egyharmada az, aki az utcáról jön be könyvvásárlónak és ezek jelentős része külföldi. A többi a háznak vendége, és ha itt van ilyen-olyan programon, akkor elcsábul és vesz egy könyvet is.
Ez is egy ilyen rémes gondolatkísérlet volt - amit ledugtak a torkunkon - hogy dolgozzuk ki azt, hogy mi van akkor, ha csak a könyvesbolt működik és a ház többi része pedig zárva van. Hát akkor az van, hogy a könyvesbolt bevétele leesik az egyharmadára, mert nem jön be a koncertközönség, a kiállításlátogató-közönség és a könyvbemutatók közönsége stb. Tehát a ház életképtelenné válik. Én azt gondolom, hogy a FUGA konstrukciója azért jó és azért működik, mert ez ilyen egy egész, amiből nem lehet önkényesen kiszedegetni darabokat, mert összeomlik az egész struktúra.
Tervezi-e a FUGA kommunikációjának fejlesztését, új lehetőségekkipróbálását? (Facebook, plakát)
Az elsőt semmiképpen. Én nem használok Facebookot, nem is tervezem. Azt gondolom, hogy a Facebook egy romkocsmának a kommunikációs eszköze és nem egy kulturális intézménynek. De nem ezért nem használom, mert sok kulturális intézmény használja… Volt egy öreg barátom, Erdélyi Miklós, aki mindig azt mondt,a hogy őt az különbözteti meg a kortárs képzőművészektől, hogy ő csak minden második divatirányzatot lovagolja meg. Én meg így vagyok a kommunikációval, hogy nem használom ki mindet azért, mert kitalálták és felkapták. Nekem az a filozófiám ezzel kapcsolatban - amit mostanában divatos szóval fenntartható fejlődésnek szoktak mondani - hogy naponta kell egyel több embert szerezni a házba és nem pedig egy kommunikációval.
A plakátnak égvilágon semmi értelme. A plakát az például a Szépművészeti Múzeum nagy nemzetközi kiállításaira visz vendéget, ahol rájön a járókelő, hogy “Hú, ezt a Matisse nevet valahol tanították az iskolában! Gyertek, nézzük meg a kiállítást!”.
Itt akkor szóban hozzáteszem, hogy mi valami olyasmire gondoltunk, hogy például BME-n több építészeket érdeklő program van ilyen módon reklámozva…
Az igazság az, hogy küldözgettünk mi ebből a szórólapunkból az egyetemekre és nem nagyon volt hatékonysága. De nem is lett, aki csinálja. Amit nagyon tervezünk, ahogy egy kis pénzhez hozzájutunk, hogy megcsináljuk a honlapot kétnyelvűre, hiszen ez komoly akadálya a nemzetközi kapcsolatteremtésnek.
Azzal együtt, hogy pont ez a 4 év körül kezdtek el megkeresni minket a legkülönbözőbb országokból együttműködési megállapodással hasonló intézmények, építészeti múzeumok, ottani galériák stb. tehát ez is ennek az eredménye. És én tudtam, hogy ez ilyen 3-4 év után kezdődik, amikor áttöri egy intézmény azt az ingerküszöböt, hogy a nagyközönség akár a szakmai akár civil nagyközönség elegendő információt vagy impulzust kap ahhoz, hogy elkezdje érdekelni a dolog. És hát nagyon fontosnak tartom, hogy újraindítsuk a rádiót. A rádió az megsokszorozta a háznak az ismertségét. Hangsúlyozom, hogy megint nem szakmai körökben, hanem a civil világban. Egy helyen nem igaz ez, hogy több építészkollégiumban például folyamatosan a FUGA rádió szólt. A győri műteremházban is a FUGA rádió ment folyamatosan. Tehát a szakma fiatal része az érdeklődött utána. Én azt remélem, hogy ha kimondjuk végre, hogy a ház működőképes marad, akkor újra fogjuk indítani, más elvek alapján, mint ahogy eddig működött. A közösségi rádiózás sémáját fogjuk ráhúzni. A finanszírozása nagyban hozzájárult a ház költségvetésének megroppanásához.
Milyen a kapcsolata jelenleg a Budapesti Építész Kamarával, oktatási intézményekkel és cégekkel? Melyeken lenne célszerű javítani illetve milyen irányban?
Hát a budapesti Kamarát már mondtam. Ugye ott a kapcsolat egyértelműen szabályozott.,ő a fenntartónk és ő a cégnek a tulajdonosa egy személyben. A kapcsolat – ha nagyon szigorú akarok lenni- csapnivaló. A Kamara új elnöksége, az elnököt kivéve, aki az ötletgazdája is volt a ház kitalálásának és nagyon támogatólag áll, de hát egyedül van az elnökségben. A többiek olyan fiatal vagy kevésbe fiatal építészek, akikre szóról szóra igaz mindaz, amit elmondtam, hogy soha életükben be nem tették a lábukat a házba, kivéve, hogyha valamiért pont ők voltak megszólítva. Halvány gőzük sincsen, hogy hogyan működik egy kulturális intézmény. Mindegyik nagyra van azzal, hogy hány éve vagy évtizede irányít építészirodát, de nem látja át, hogy a két dolognak az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz. Tehát én azt remélem, hogy a BÉK vezetői találnak maguknak egy más elfoglaltságot és nem a mi szívatásunkkal fognak foglalkozni az elkövetkezendő időkben.
Az egyetemekkel azt kell hogy mondjam, a vártnál jobb a viszony. Mind a 7 építészetet oktató felsőoktatási intézménynek már volt egy-több rendezvénye a házban. Természetesen a Műegyetem vezet ebben a sorban. És ez azért nagyon fontos, mert 2009-ben, amikor a FUGA megnyitott, az internet tele volt bojkott felhívással, hogy fiatal építész nem teszi be lábát a FUGÁ-ba. Ennek valószínűleg több oka is volt. De a fő ok az az volt, hogy mielőtt megpályáztatták volna a FUGA üzemeltetését, azelőtt ezt felajánlották a KÉK-nek. De miután ezek okos fiúk és lányok, ők rájöttek arra, hogy az a közösségi életforma, amit csinálnak, az nem hozható ide. Ez egy lakóház, amelyben nem lehet hajnali kettőig heavy metalt vagy más zenét hallatni, mert 10 óra után minden nap kihívják a rendőrséget. Ezért is vannak itt befalazva a nagyterem ablakai, mert a komolyzenei koncerteket sem tűrték a lakók. Amikor a KÉK például a volt OMFB székházban volt itt a Szervita téren, minden eseményükön feljelentették őket a szemben lévő ház lakói. Ez egy intoleráns társadalom…
Visszakanyarodva, azért is lett ebből tehát tiltakozás, mert nem a KÉK vezetői, hanem a KÉK fanok azt gondolták, hogy a Budapesti Építészeti Központ létrehozása az ő érdekeiket sérti és ezért próbáltak egy ilyen bojkottot. Én azt gondolom, hogy ez látványosan megbukott. A közönségünk igen jelentős része hallgató vagy frissdiplomás építész. De ez köszönhető annak a körülbelül legalább 50 vagy jóval több egyetemi rendezvénynek, ami a házban volt az elmúlt 5 év alatt. Egy éppen ugye most is van…
A legnehezebb kérdés a cégek. Ez önmagában azért is nehéz kérdés, mert a cégek is nehéz helyzetben vannak. Voltak itt már megkeresések: kisebb-nagyobb cégek workshopra konferenciára termékbemutatóra keresték meg a házat, de még ezeknek a minimális bérleti díjaknak a kifizetése is sok esetben arra kényszerítette őket, hogy visszalépjenek. Amikor a ház elindult még nem volt válság és voltak is céges támogatók. Én most egy picit úgy érzem, hogy van valami pici mozgás a szakmában és elképzelhető, hogy lesznek újra céges támogatók. De ebben az esetben megint kulcsszerepe van a Kamara vezetésének, hiszen ha én megyek az kunyerálás, ha a Kamara vezetése megy, aki a budapesti építész közösséget képviseli az egy tárgyalási pozíció. Az teljesen más.
Az elnök most hajlik például arra, hogy az általunk átadott céglistába elmegy tárgyalni és megpróbálja mozgósítani őket.
Ugye itt olyan nevetséges összegekről beszélünk… hiszen az 50 millió egy olyan nevetséges összeg ilyen milliárdos bevételű cégek számára, hogy itt tényleg csak azon múlik a dolog, hogy ki, hogyan tárgyal és ki, hogyan tudja meggyőzni őket. De hozzáteszem, hogy van olyan tervezői iroda, aki saját maga el tudná tartan a házat…
De most úgy érzem a megkeresések alapján, hogy valami kis változás van. És hát igazából most lehet ezt itt kipróbálni, hiszen ez idáig nem voltak enyhén szólva ideálisak a külső körülmények az utca átalakítása és egyéb munkálatok matt. Mikor megnyitottunk, még az első ütem vége volt. Utána volt egy év körülbelül mikor volt még aluljáró és éppen nem volt építkezés. Utána homlokzatfelújítás volt, majd elindult a második ütem. És mondhatni ez év elejétől van ez az idilli külső körülmény és ez látszik is a megkeresésekben.
Hogyan látja a FUGÁ-t egy év múlva?
Az elmebeteget az különbözteti meg a normális embertől többek között, hogy nem vesz tudomást a rajta kívül lévő világról. Mi úgy viselkedünk, hogyha nyitva van az ajtó, akkor minden rendben van, ha majd csukva lesz, akkor nincs rendben. De amíg nyitva van, addig pontosan úgy viselkedünk, mintha tudnánk, hogy mi lesz egy év múlva. Mi most kiállítási terepet 2015 novemberére-decemberére tudunk adni, addig dugig van a ház, ami nem zárja ki azt, hogy jövő hónapban bezárjuk. De úgy nem lehet működni. Azért más a rádió, mert a rádiónál meg kellett volna győzni egy új közösséget arra, hogy működtesse, de azt viszont nem lehetett úgy csinálni, hogy gyertek ide, csináljatok ingyen rádiózást, de lehet, hogy egy hónap múlva bezárunk. Tehát ez egy más dolog, mint a kiállítás, ahol hosszú sorokban állnak az emberek, hogy szeretnének kiállítani. Nekik azt mondjuk, hogy jövő hónapban meg tudod kapni az L termet vagy valamelyiket, de ha nem akkor nem.
Én azt gondolom, hogy egy év múlva is lesz FUGA. Én azt gondolom, hogy egy-két hónap múlva újraindul a rádió, sőt igazándiból miután azért zömmel vizuális kultúráról van szó, ki is egészül egy képi anyaggal is. Tehát nem FUGA rádió lesz, hanem FUGA tv, internetes televízió. Most például befogadunk egy ilyen internetes televíziót, van egy gazdasági cég, akik itt fogják felvenni a műsoraik egy részét, velük is kialakul egy ilyen kapcsolat. Tehát én azt gondolom, hogy lesz.
Nem lesz könnyű, nem várható komolyabb változás. Azok az intézmények amelyeknek dolga lenne, sőt akiknek törvényben előírt kötelessége is az ilyenek támogatása, azok ennek nem tesznek eleget. A NKA pályázati rendszere az abszolút nem egy ilyen folyamatos működésű házra van kitalálva, hanem egyedi produkciókra, hogy csak érzékelni lehessen, az NKA futamidők mindig március 7-től február 28-ig. Míg kiírják a következő pályázatot, addigra mi már megcsináltuk az egy negyedét. Anélkül hogy tudnánk, hogy mire lehet pályázni, mennyit fogunk kapni. Mire a döntést meghozzák, addig megcsináljuk a felét, mire az első részlet megjön, szinte megcsináljuk a háromnegyedét, és akkor is megcsináljuk ezt a háromnegyedét, hogyha nullát kapunk. Tehát nem ránk van kitalálva. Az MMA egyéb problémái mellett abszolút nevetséges, amíg ilyen nagyságrendekről beszélnek. Az MMA építész osztálya éppen elérte, hogy a FUGÁ-t az öt kiemelten támogatott építész intézmény közé sorolja a Magyar Művészeti Akadémia, ez a Magyar Építőművészek Szövetsége, Mesteriskola, a Vándoriskola, a Kós Károly Egyesület és a FUGA, és erre a kiemelt támogatásra megítéltek másfél millió forintot. Tavaly simán pályázattal nyertünk kettőt náluk. Úgyhogy ez a tipikus esete annak, amire az előző rendszerben azt mondták, hogy csak az égés van vele.
A minisztérium egyszer adott egy viszonylag jelentős összeget, most egy fillért nem tudnak adni, mert az e-ügyintézésre való átállás 600 millió forintot emésztett föl. A Fővárosi Főépítészi Irodával, akik rendszeresen járnak a házba rendezvényeket csinálni most először szerződünk, úgy, hogy hét rendezvényre fognak fizetni bruttó ötszáz valahány ezret, cateringel együtt. Ezek ilyen vicces nagyságrendek, de összejön ebből az éves működés, csak hagyjanak minket békén. Bár azt hozzá kell tennem, hogy program szintem még senki nem próbált beleszólni abba, hogy mit csinálok, persze hogyha belepróbált volna, akkor saját halottunknak tekintenénk.