Tanulmányunk tárgya a FUGA Budapesti Építészeti Központ. Interjúnkban az intézmény vezetőjét, Nagy Bálint Ybl-díjas építészt kérdeztük a jelenlegi helyzetről. Ebben a vezetői beszámolóban szerkesztve, az interjú egy részét közöljük.
Március elején megjelent az a cikk az epiteszforum.hu oldalon, amelyből kiderül, hogy nehéz helyzetben van a FUGA. Mi a dolgok jelenlegi állása, javultak, vagy esetleg tovább romlottak a kilátások?
Is- is. A februári pánik annak volt tudható, hogy januárban a budapesti építész kamara elnöksége bejelentette, hogy azt az alapösszeget, amit a közgyűlési határozat alapján ad a Fugának, 15 milliót azt ebben az évben nagy valószínűséggel nem tudja odaadni. Ez nem csak azért rossz, mert kiesik ez az összeg, hanem azért, mert ez volt az a pénzösszeg, amelyik viszonylag szabadon volt kezelhető. Ez azért nagyon fontos, mert ha a pályázati pénzek csak október végén, novemberben érkeznek, és hiába jelentős nagyságrendűek, addig ki kell húzni valahogy. Annyiban előnyére változott a dolog, hogy március végén bejelentették, hogy oda tudják adni ezt a 15 millió forintot, de egy fillérrel se többet, ami azért probléma, mert az elmúlt években felment olyan 25 -27 re a kamarai támogatás, ami vagy kölcsönként szerepelt, vagy támogatásnak minősítették, vagy valamilyen formát találtak neki. A tavalyi év alapján tudjuk becsülni, hogy a FUGA saját bevételből előállítja az éves költségvetésnek olyan 30-34 százalékát, ha ehhez hozzávesszük a pályázaton elnyert pénzeket, amit ugye szintén mi állítunk elő, mert mi írjuk a pályázatokat meg mi is teljesítjük, akkor ez felmegy 61- 62 százalékra. Nem arról van szó, hogy itt van egy intézmény, amelyik eltart bennünket, hanem van egy fenntartó, amelyik hozzájárul a mi eltartásunkhoz. Én azt gondolom, hogy Magyarországon nincs olyan kulturális intézmény, amelyik az éves költségvetésének a 60 százalékát saját maga állítja elő. Hogy néhány hasonló nagyságrendű intézetet mondjak, mondjuk az Óbudai Társas körnek az éves önkormányzati támogatása 150 millió forint. A mi éves költségvetésünk 50. A rádió ezt nagyon meghúzta, akkor fölment 60-ra. Én ma úgy látom, hogyha kapunk annyi pályázati támogatást, és erre vannak ígéretek, akkor a pénzünk éves szinten megvan. Azt hogy a harmadik negyedévben miből lesz pénzünk, azt nem tudjuk, mert addigra a végtámogatás elfogy, a pályázati pénz meg később jön, úgyhogy ott lesz egy nehéz negyedév, de ez tulajdonképpen minden évben így volt.
Mik a tervek a jövőre nézve, hogyan kívánnak reagálni a jelenlegi nehezen fenntartható helyzetre?
Ez annyiból nagyon nehéz kérdés mert a jelenlegi anyagi helyzet az nem egy különleges helyzet. Onnantól kezdve hogy a kamara bejelentette, hogy adja az alaptámogatást, onnantól kezdve nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint az elmúlt években. Ott van egy nagyon nagy különbség, hogy az elmúlt években az akkori budapesti építész kamarai vezetések számára a FUGA nem volt ügy, a FUGA egy évben egyszer beszámolt, és elköltötte azt a pénzt, amennyit kapott. Aztán történt egy ügyvezetőváltás és a FUGÁból egy ilyen mindennapos probléma lett. Tehát az elnökségi ülések azzal foglalkoznak, hogy mi történik a FUGÁval és rengeteget, fölöslegesen dolgoztatnak bennünket a különböző dolgoknak a kitalálásával. Én azt gondolom, hogyha békében hagynának bennünket, akkor sokkal könnyebb lenne a helyzetünk. Onnantól kezdve hogy a kamara megváltoztatta azt a döntését hogy nem ad pénzt, nincsen különösebb helyzet. Az első év az nagyon jó volt, mert akkor 100 százalékban finanszíroztak bennünket. Akkor jó volt, onnantól kezdve nem. Most az új program és a helyszín úgy gondolom, hogy totálisan független az anyagi helyzettől. Még azt is tudni kell, hogy az anyagi helyzet az nem a programoktól van, hanem a házaknak a fönntartásától. Az ami ide bekerül esemény, az nem kerül pénzbe gyakorlatilag. Csináltattak velünk ilyen kimutatást, hogyha az építész kiállításokra elnyert pályázati pénzt az építész kiállításokra számolnánk, akkor az egy pozitív hasznot hozó tevékenység. Ha a koncertre elnyert pénzt csak a koncertre számoljuk, akkor minimum nulla, de inkább ott is haszon van. Itt maga a háznak a fönntartása, a villany, a közös költség, az a kevés bér ami van, ez az, amire nincs fedezet és amire nem is lehet pályázni. Az, hogy új program beindul- e, az kizárólag attól függ, hogy lesz-e olyan szellemi kapacitás, aki ezt meg akarja valósítani. Hogy miről beszélek? Például a jazz programokba belebuktunk, bő egy évig mentek a heti jazz rendezvények, viszont a jazz- zenészeket nem érdekli a fellépési lehetőség, ők felvették a gázsit, ha tíz ember volt, akkor tíz embernek játszottak és nem foglalkoztak azzal, hogy van- e közönségük. A komolyzenei programok nagyon futnak, mert a komolyzenészeket érdekli a fellépés és a fellépésen jelen lévő közönség, tehát ezért működik. Ha bármilyen programsorozatra egy olyan típusú szervező háziasszony jelentkezik, mint a komolyzenénél a Rajk Judit akkor be lehet indítani más programot, egyébként nem. Az a kapacitás, ami a Házban van, az ezzel a havi harminc- negyven rendezvénnyel abszolút maximálisan ki van nem használva, hanem zsákmányolva. A helyszínfejlesztés azért nagyon érdekes kérdés, mert ugye van fölöttünk a félemeleten 1000 négyzetméter és afölött pedig még 6 vagy 700 nm üres hely, amire elvi döntés van is az önkormányzattól, hogy akár ide is adják. De hát azokat ugye használható állapotba hozni az is nagyon sok pénzbe kerül, amire most ugye nem lehet gondolni. Mindenféle lehetőséggel tárgyalunk rendszeresen, akiket érdekelne ez, és akiknek a profilja kapcsolódik is a házhoz. Egyébként mind a két fölöttünk lévő üres hely történetileg abszolút kapcsolódik, mert a félemeleten volt a 31- es Állami Építőipari Vállalatnak a központi irodája, tehát építészek, statikusok és egyéb emberek ültek benne 40 éven keresztül és afölött pedig Budapest egyik kultikus kulturális helye az Építők Műszaki Klubja volt, ahol az én generációm a hatvanas évek végén először hallgatott jazzt, és először látott avantgard kiállítást stb.. Nem kizárt, hogy ezeket meg lehet szerezni, van is egy kidolgozott koncepció, hogy ha a félemeletet mondjuk olyan szisztémában, ahogy a MÜSZI működik, vagy a Jurányi ház működik, bérbe adnánk, akkor az pont el is tudná tartani a földszintnek a rezsijét. Viszont kéne a rendbe rakásához sok-sok millió forint és ahogy múlik az idő, egyre több, mert két évvel ezelőtt még csak a csaptelepek hiányoztak, most már a szifonok és a kilincsek is hiányoznak.
Milyen szervezeti felépítés lenne ideális a FUGA számára?
Szerintem a döntő kérdés nem ez, hanem, hogy ki a fenntartó. Tehát az egy nagyon jó dolog, hogy a Budapesti Építész Kamara létrehozta ezt a házat, mert ebből van, de az, amit ez a ház csinál, az sehol a világon nem kamarai funkció. Az ilyen típusú építészeti központokat vagy kormányok tartják fenn, vagy városok. Ettől lehet azt pontosan tudni, hogy a kezdetétől fogva finanszírozási szempontból a Kamara nem alkalmas erre a szerepre, mert tagdíjakból tartja fenn magát, ugyan állami feladatot lát el, de ehhez nem kap fejkvótát. Amikor a FUGA elindult a Budapesti Építész Kamarának 5000 tagja volt, most 2600, ami igen jelentős csökkenés, még ha nőtt is azóta az éves tagdíjnak az összege, ezzel együtt ez igen jelentős bevétel kiesés. A szervezeti felépítés az mindig attól függ részben, hogy mik a jogszabályi keretek, a FUGA most egy nonprofit kft-ként működik. Tulajdonképpen a nonprofit kft-nek ugyanazok a jogosítványai, mint egy alapítványnak vagy egy egyesületnek. Ezzel együtt valószínűleg jó lenne egy alapítványt még csinálni a FUGA mellett, de momentán nem ez a központi kérdés. A stábra térve pedig létszámilag nem vagyunk kevesen, természetesen jobb volna, ha ezek a pozíciók alkalmazásban lennének és nem számlásan, és sok más ilyen apróságot lehetne rajta változtatni. Persze volna néhány ötletem, hogy kit lehetne például egy jó found raiser-t használni, de egyébként elbírunk mi ezzel a munkával, különösen elbírnánk, ha a fizetések kicsit markánsabbak lennének és nem kéne mellette mással is foglalkozni. Ideálisan szerintem ez a 6-8 fő elég, nincs ennél több emberre szükség, ha mégis azt az önkéntesek hozzák.